Karácsonyi alkalom
2020. december 26.
Alapige: Lukács evangéliuma 1:26-33.
„A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!”
1. Bevezetés: Mária engedelmessége és Isten előtti meghajlása
Mindenki sokat hallotta ezt a történetet, ami karácsonykor gyakran elhangzik. Az Úr Jézus születését ígéri meg az Atya Máriának. Mit gondolhatott Mária? Nem volt még férjnél, férfit még nem ismert. De mégis ki tudta mondani a 38. vers szerint: „Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” Az ENGEDELMESSÉG, az Úr előtti meghajlás bizonyítékát látjuk ebben. Mária és az Úr Jézus körüli személyek engedelmessége látható végig Jézus Krisztus születésében. A központi üzenetként most erről szeretnék beszélni: az Úrnak való engedelmesség mindig gyümölcsöt terem az életünkben: Hogy vagyunk ezzel? Ez az emberi lélek számára egyáltalán nem természetes. Erre a „természetfeletti”, csak Istentől jövő engedelmességre szeretnék még példát hozni a karácsonyi történetből.
2. József engedelmessége
„A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.” (Máté 1:18-25.)
József , aki jegyese volt Máriának, olyan hírt kapott, ami az akkori korban lehetetlennek tünt. Az angyal Mária áldott állapotáról beszélt neki, ami teljesen felforgatta az életét. Ha az akkori kor alapján dönt, akkor titokban elengedi Máriát. Ő viszont megértette, hogy Istennek kell inkább engedelmeskedni. A gyümölcs is meg lett az életében, hiszen ő lett Jézus Krisztus földi édesapja. Kedves Gyerekek, ha szembe is mentek azzal, amit a világ csinál, ha Isten ad erőt ehhez, vagy Őnéki engedelmeskedtek, akkor meg lesz a jutalma!
3. A napkeleti bölcsek engedelmessége
„A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.” Máté 2:1-2.
Az emberek már régóta várták a Messiást, aki a világot megváltja. A napkeleti bölcsek látták a csillagot, és engedelmeskedtek a jelnek: ez a Messiás, a Király születéséről adhat hírt. Elindultak és Heródes udvarába mentek, ahol Betlehemet nevezték meg a főpapok a születési helynek. Viszont a bölcsek nem engedelmeskedtek Heródes kérésének, aki a Fiú születéséről akart hírt hallani. „És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.” Itt is az Úrnak engedelmeskedtek, és a gyümölcs ez volt: valószínűleg elsőként borulhattak le a testté lett Ige előtt, aki kisgyermekként jött a világra. Mit adunk mi, mit adtok Ti Istennek? A napkeleti bölcsek a kincseiket adták oda, az Úr azt szeretné, hogy az életünket tegyük az Ő kezébe.
4. A pásztorok engedelmessége
„Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.” Lukács 2:8, 10-11, 15-16.
Itt újra egy Istennek engedelmeskedő csoportról van szó, akik szintén elsőkén láthatják azt, aki önmagáról mondta és akiről tudjuk, hogy a „jó Pásztor”. Ő életét adja a juhokért, értünk. De olyan hihetetlennek tűnt, hogy nem egy palotában, nem gazdagságban születik meg a Messiás, az Úr Krisztus, hanem egy istállóban, Dávid városában. A pásztorok elhitték az angyalnak, hogy megszületett a Messiás, hogy Isten testet öltött. Hogy vagytok Ti ezzel? Nektek megszületett már? Elhiszitek, hogy az itt megszületett gyermek az, aki a világ megmentője, megváltója?
5. Jézus Krisztus engedelmessége
Pál apostol mondja a Rómabeliekhez írott levélben: „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róma 3:12) Ez Isten emberről szóló megállapítása. Isten látta, hogy az embernek megmentésre van szüksége, és ennek nincs más módja: elküldeni a Fiát, aki kisgyermekként született meg, egy csodálatos, az Atyával való folyamatos közösséget hagyott ott. Az egyik gyermekénekünk mondja:
6. Befejezés
A Zsidókhoz írt levél ezt mondja:…” akkor hogyan menekülünk meg, ha nem törődünk ilyen üdvösséggel?” (Zsidók 2:3) Karácsonynak ez a csodája: megérthetünk valamit Isten felfoghatatlan szeretetéből, hogy testet öltött egy kisgyermekben, hogy megszabaduljunk bűneinktől, és vele közösségben legyünk. Életünk legfontosabb kérdése: engedelmeskedünk ennek a hívásnak? Mária, József, a pásztorok és a napkeleti bölcsek engedelmeskedtek az Úr szavának, és csodálatos eredménye lett. A mi életünkre is érvényes ez: csak engedelmeskednünk kell Isten szavának, csak el kell fogadnunk személyes Megváltónknak Jézus Krisztust, és ezeknél nagyobb csodában lehet részünk!
Befejezésül ide tennék egy verset erről a csodáról:
Ki értheti meg?
Ki értheti meg, ki foghatja fel,
hogy Krisztus a földre mint gyermek jött el?
Kiben volna annyi tűrő szeretet,
hogy bűnből megmentse az embereket?
Ki mossa fehérre, tisztára szívünk?
Ki nyit a mennyekbe utat minekünk?
Se ember a földön, se a menny angyala
nem lenne rá képes, csak Isten maga.
Szívünk ámulattól, hálától remeg:
se ember, se angyal: Isten tette meg!
(Túrmezei Erzsébet)
Ámen
Uherkovich Zoltán